A mediális
technológiák alkalmazása a mûvészi
gyakorlatban folyamatos próbatétel, dilemma elé
állítja mind az alkotót, mind a befogadót.
Az elsõdleges törésvonal a high-tech, sematikus
filozófiai koncepcióba burkolt reprezentáció
és a személyes gesztus, a lírai attitûd
kifejezése között húzódik: miképpen
hidalható át az a szakadék, amely "techné"
és "poézisz" között tátong?
A kérdésre egy média-archeológiai
kutatás, nevezetesen az elsõ elektronikus képek
történetének feltérképezése
keretében kerestem a választ. A korai televízió
kísérletek a médiamûvészet
metafora-rendszerének egy olyan alappillérét
jelentik, mely a jelen képalkotási stratégiái
szempontjából is rengeteg tanulsággal szolgál.
A látás racionalizálásának
1 hosszadalmas folyamatában, mely a perspektíva,
a fotográfia, valamint a mozgóképek stációin
keresztül a bináris látvány univerzumába
vezet, az elsõ elektronikus képek kitüntetett
mérföldkõként jelennek meg. A korai
televízió kísérletek, melyek elõzményei
a XIX. századba nyúlnak vissza, nem csak napjaink
tömegmédiumának evolúciós lépcsõfokaiként,
elektronikus dinoszauruszokként interpretálhatók.
A távolbalátás úttörõi
az ábrázolható világ reprezentációjának
olyan lehetõségét kutatták, mely
a "kép", mint entitás tökéletesen
új dimenzióját tárta fel. A felbontó,
analizáló attitüd a centrális perspektíva
elterjedése óta az európai vizuális
kultúra mindennapi részévé vált.
A fotográfia és a film anyagában, kémiai
úton rögzíti az objektív elé
táruló látványt, a különbözõ
televíziós képalkotó rendszerek a
fotonok energiáját elektromos árammá
- azaz emberi érzékszervekkel elég nehézkesen
dekódolható formába - transzformálják
2. Megjelennek a kódolás-dekódolás
"nyelvjárásai", az elektronikus szabványok.
Míg egy filmszalag vetítõgép nélkül
is sokat elárul tartalmából, a távolbalátó
gép elektronikus jelei megfelelõ vevõkészülék
hiányában értelmezhetetlenek. A kép
felbontásával generált analóg szignál,
mint erõforrás, akár a kávéfõzõ
üzemeltésére is alkalmas: a "vevõn"
múlik, hogy képként fordítja vissza,
avagy a hangfalba vezetve, nagymama idegeit roncsolja.
Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk Jonathan Crary felvetésére,
miszerint "hogyan viszonyulnak a jelen anyagtalan digitális
képei Walter Benjamin A mûvészet a technikai
reprodukálhatóság korában címû
munkájához?" 3, elkerülhetetlen,
hogy röviden áttekintsük az elsõ elektronikus
mozgóképek történetét. A XX.
század végére az analóg és
digitális elektronikus képek "rizómája"
olyan öngerjesztõ növekedésnek indult,
hogy az érzékelés "modernista válsága"
4 - túlcsordulva a káosz és
a rendezetlenség közötti infravékony
határfelületen - a sokszínûség
inflációjaként csapódott le. Ezen
"elektronikus rizóma" - mely immár elfoglalta
az ornamentika vizuális kultúránkban betöltött
klasszikus pozícióját 5
- elsõ hajszálgyökereit a múlt század
elsõ felében, a kommerciális mozgóképek
térhódításával ereszette.
Dolgozatomban nem kívánok kitérni az egyes
technológiák, a képtávíró,
ill. televízió rendszerek ismertetésére.
Ezért mellékletként közlöm Mihály
Dénes "A távolbalátás és
készüléke" címû 1929-es
ismeretterjesztõ munkáját, amely a távolbalátás
történetének egyik legautentikusabb forrása.
A fontosabb feltalálók, tudósok felsorolásszerû
bemutatására egy kronológikus táblázat
bizonyult a legcélszerûbbnek.
TARTALOM
01. bevezetõ
02. telehor, television,
fernsehen
03.
build your own black box!
04.
a videó-zigóta
05.
de ki nézi a tévét?
06.
A férfi, aki virágot hord a szájában
- Az elsõ brit tévéjáték
07.
C.B.T.V. (Chris Burden Television)
|
|
JEGYZETEK
1 Lev Manovich: Az ûr feltérképezése:
a perspektíva, a radar és a 3-dimenziós
számítógépes grafika címû
tanulmányában idézi William Ivins 1939-es,
"On the Rationalization of Sight" címû
esszéjét. http://www.c3.hu/perspektiva
2 A képtávírók
foton-elektromos áram viszonylatában megjelenõ
képe mellett a kor másik jelentõs felfedezése,
az X-ray "fényében" kirajzolódó
új tájkép, mely az elektromágneses
spektrumon belüli transzláció eredménye.
Konrad Röntgen apparátusa az atomtömeg koordinátarendszerében
képzõdõ "kép" transzlációját
végzi egy hasonló analóg megfeleltetéssel,
mint a korai szkennerek. További párhuzamként
megemlíthetõ, hogy a XX. század elején
több kísérlet folyt a sztereószkópikus
és a mozgó röntgen képek elõállítására.
"A röntgenképeken a szerkezet átlátszósággá
válik, és az átlátszóság
kimutatja a szerkezetet." Moholy-Nagy László 3-4 Jonatan Crary:
Az érzékelés modernizálása.
in: The Annual InterCommunication'94. 1994, ICC. magyarul: Gondolat-Jel'95
5 "Az átmenet
a gyakorlatias elrendezéstôl a dekoratív-ornamentális
felé folyamatos. A dekoratív rend csak ritkán
teljesen céltalan. Eredetileg bizonyára mindig
volt gyakorlati és szimbolikus szerepe. úgy tûnik,
egyik legfontosabb feladata a "végtelen mustra /rapport/"
(így nevezi Alois Riegl az arabeszket) megmutatása
volt. Végtelen mustraként, egy darab rendként,
ami átláthatóvá teszi az összetettséget,
a kimeríthetetlen vonatkozásgazdagságot,
az ornamens tolakvás nélkül a világ
végtelen mustrájára emlékeztet, ami
kimerítôen sosem ábrázolható
és jeleníthetô meg, és ezért
csak töredékesen mint dekorációt, díszítményt
és elszigetelt dolgokból álló és
részeiket összekötô ékítményt
helyezik el itt-ott, de mindig újra és újra."
Hannes Böhringer: Stílus és tárgyszerûség
- Gondolatok az ornamentikáról. Fordította:
Tillmann J.A.
|